... ma megünnepeltük, hogy családként 15 éve funkcionálunk. Na jó, tudom, nem a papíron múlik, akkor átfogalmazom: azt ünnepeltük, hogy 15 éve és most már 3 napja hivatalosan papírunk van arról, hogy elvesztettük a teljes függetlenségünket, viszont nyertünk vele egy csomó más dolgot, szóval az a bizonyos mérleg eléggé simán a pozitív felé húz, még ha egyesek szerint a függetlenség is a legfontosabb, vagy az egyik azok közül, ... de most nem ez a téma, hanem a két kispasi ...
Szóval voltunk "trófeázni", azaz ebédeltünk egyet ... szeretek oda járni, (már ha az évi egy-két alkalom oda járásnak minősül egyáltalán), mert mindig mindenki talál finomságot és imádok belekóstolni mindenféle kajába :D ... na meg nem utolsó sorban nem nekem kell főzni, mosogatni, pakolni, egyebezni. Pedig a főzés amúgy egyik kedvenc elfoglaltságom, na de néha kell egy kis kimenő. :D
Az ebéd végén elhangzott több szájból is, eskü hallottam, tisztán és érthetően, hogy "ma már nem akarok kaját látni". Na de ...
Délután legyártottam a szendvics helyett beígért olaszos tatyókat, kelt tésztából, finomságokkal megtöltve. Mert megbeszéltük, hogy akkor megint nem az unásig hordott szendókat vinnék, hanem valami jobbat, ... még ki sem sült, amikor megindult a konyhában a vándorlás: "mit érzek? húúú, ez az??? mikor lesz kész??? majd szólj ..." Gondolom, nem hat az újdonság varázsával, hogy még melegen elpárolgott pár darab ... meg az este folyamán dübörgött párszor a lépcső és minden fordulónál kevesebb "pizzás" táska maradt az edényben, pedig hogy mondták, hogy "húúúmennyitcsináltálmármegint!!!"
Ismét rádöbbentem ama sokszor elkoptatott állítás igazságtartalmára, miszerint "inkább ruháználak, mint etetnélek" ... vagy lehet, majdnem mindegy, mert nőnek, mintha muszáj lenne és úgy tűnt ma, miközben mögöttük szaporáztam az étterem felé, hogy a farmer már megint összement és a bokájuk környékén leng???
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése