Barcelona 2. nap - Gótikus túra ... a kezdés

 Mivel csak pár napunk volt, két szervezett városnézést is beterveztünk. Az előzetes keresgélés során rátaláltunk a "Magyar Vándor Barceloná"-ra, így reggeli után vele indultunk a gótikus túrára. 
Tízkor találkoztunk a "guggoló csajnál".

Aztán rögtön meg is álltunk a sétány elején, ahol a szokásostól eltérően még nem volt túl nagy a tömeg. Kezdésként megtudtuk, hogy Barcelonát Augustus császár alapította Barcino néven, az idejüket kiszolgált, nyugdíjba vonult katonáknak, hogy legyen számukra egy hely, ahol letelepedhetnek.

 A "La Rambla", vagy katalánul a "Les Rambles" 6 részből áll , a neve egy régi arab szóból származik, aminek a jelentése homokos meder. A sétány ugyanis egy kiszáradt patakmeder fölé épült, ami a hegyről lefolyó vizet gyűjtötte össze és vezette a tengerbe.  

Az első szakasz neve Rambla de Canaletes, jelezve, hogy a régi városfalnál itt jött át az a vízvezeték, amely ellátta a középkori Barcelonát vízzel. Itt található a Font de les Canaletes, a kút, amelynek persze innod kell a vizéből, ha vissza szeretnél térni Barcelonába.

Ez a kút egyébként az FC Barcelona szurkolóinak klasszikus találkozóhelye is. Itt ünneplik a győzelmeket, vagy szomorkodnak a vereség után. Természetesen ittam a kútvízből, elvégre biztos voltam benne, hogy a pár napos látogatás után marad még elég néznivaló egy következő alkalomra is.

Ezután elindultunk a sétány bal oldalán a gótikus negyedbe. Rögtön az elején régi római sírokat láttunk. Valószínűleg több is található a város alatt, de a rájuk épült házak miatt nem tudják őket kiásni. A kőtömbökön található lyukak arra szolgáltak, hogy az élők ételt és ékszereket tehessenek be elhunyt hozzátartozóiknak, amikor meglátogatják a  sírokat.

Az egyik ház falán egy piaci életkép látható egy ivókút, a Fuente de la Portaferrissa felett. A középkorban a városfalon kívül tartották a piacot, mert a városkapuban mind belépéskor, mind pedig kilépéskor vámot kellett fizetni, így az árusoknak nem érte volna meg a városon belül árulni. Ezért megálltak a városkapu előtt és ott pakolták ki az árut.

A gótikus negyed legolcsóbb utcája a Petritxol utca volt. Mivel itt működtek a régi Barcelonában a tejcsárdák, elég tömény szag terjengett errefelé, így a kényesebb ízlésűek nem igazán jártak ide. Montserrat Caballé, a híres operaénekes is itt bérelt egy kis lakást, ahol nap mint nap gyakorolhatott, aminek azért a szomszédok nem mindig örültek felhőtlenül. 

A szűk kis utcában álló házak falán mindenhol kerámia táblácskák láthatóak, amelyek a városi életből vett különböző életképeket jelenítenek meg.

És mivel elég hosszú séta állt még előttünk, betértünk abba a kis üzletbe, ahol a vezetőnk szerint a város legjobb churros-át kóstolhattuk meg. Ezen a helyen nem sütik meg előre a napi adagot, hanem mindig frissen készülnek az apró kis fánkrudak. Így persze kicsit többet kell várni, de amíg az asztalra kerül a forró churros, addig el lehet kortyolgatni egy eszpresszót, egy lazább kávévariációt, vagy egy spanyol cappuccinot. És ha végre megérkezik a cukorba forgatott finomság, akkor csak bele kell mártani a sűrű, kesernyés csokoládéba, ami tökéletesen ellensúlyozza a bőven adagolt cukor édességét és átadhatod magad az élvezetnek. 

Miután feltankoltunk energiával, tovább indultunk a gótikus negyed kis utcáin. Elsétáltunk a galéria mellett, ahol először kiállították Picasso képeit. 

Majd pár kanyar után eljutottunk a Plaça del Pi-re, ami sokaknak ismerős lehet, akik látták az Uncharted című filmet. A tér a közepén álló hatalmas fenyőről kapta a nevét, ami katalánul "pí". És persze arra is van történet, hogy került a város közepébe pont egy ilyen  fenyő. Szó van benne egy bizonyos óriásról, aki sánta lévén, botra támaszkodva járt. Barcelona felé tartott, de a városlakóknak sikerült elüldöznie, de mielőtt végleg elhagyta volna a környéket, dühében eldobta a botját, ami beleállt a földbe, gyökeret eresztett és azóta is ott áll, most már tekintélyes fenyőként árnyékba borítva a teret.

Megismerhettünk egy másik történetet is a város alapításáról, amihez köze volt Herculesnek is, aki kilenc hajóval indult el a tengeren, hogy eljusson a szerelméhez. Hatalmas viharba keveredtek, amelyből természetesen végül csak Hercules hajója menekült meg. Valahogyan a Pireneusokba keveredett, ahol aztán megalapította Barcelonát. 
A téren áll a Santa Maria del Pí katedrális. Már 987-ben is állt itt egy templom, de a mostani épületet az 1300-1400-as években építették, katalán gótikus stílusban. Az 1428-as földrengés azonban súlyos károkat okozott a katedrálisban. A hatalmas rózsaablak az eredeti rekonstruált változata, amely tönkrement az 1936-os tűzben. Állítólag eredetileg azért lett ekkora, mert így kevesebb követ kellett felhasználni az építéshez, így tudtak takarékoskodni az anyaggal. 

Karácsonymániásként azt is kifejezetten értékeltem, amikor felfedeztem az egész évben nyitva tartó karácsony-boltot. 

Minden év szeptemberében megrendezik a La Mercé-t, amely vallási eredetű ünnep, Mária és a város társvédnöke, Szent Eulália tiszteletére. A fesztivált a középkor óta ünneplik., amikor egy sáskajárás és az azt követő pestisjárvány során a Szűzanya segítségét kérték. Az egy hetes fesztiválon mindig több millió ember vesz részt, a legtöbb rendezvény katalán hagyományokra épül. A Castellers, azaz az emberi tornyok építése a fő attrakció, a hagyomány a 18. század végén keletkezett, amikor rivális csoportok azon versengtek, melyikük tud magasabb emberi tornyot, kastélyt építeni. A kastélyépítők egész évben erre az eseményre gyakorolnak, a tornyok tetejére általában gyerekek másznak fel. Az építés nehézsége egyrészt a tornyok magasságában, másrészt pedig abban rejlik, hogy nem csak felépíteni kell, hanem lassan lebontani is. Akiknél összeomlik a torony, kiesnek a versenyből.

És a séta még nem ért véget. Innen tovább tekeregtünk, a lábunkkal a gótikus negyed szűk kis utcáit járva, az agyunkkal pedig az információtengerben lavírozva, ami megállíthatatlanul ömlött ránk a kísérőnknek köszönhetően ...