... és múlt heti ellenpontja

... khm ... a hétvége a pihenésé, ugyebár, ...

Tehát ...

- a "gyerek" szobája szétbombázva és egyelőre még az "egyre jobban szétszedjük" folyamat zajlik, a "rakjuk összefelé" helyett ... csiszolás, előkészítés, holnap festünk és ha végre kész lesz, csodáljuk ... meg várunk az ágyra, szekrényre, ami kell, addig meg földön alvás lesz, amikor éppen itthon tartózkodik, a matrac úgyis elég vastag ...

- kell valami ebéd, mert enni mindig kell, és attól, hogy az egyik pasi éppen nem tartózkodik itthon, a másik kettő még éhes lesz ...

- reggel a piacon beszereztük a  négylábú húskészletét és mivel ilyenkor általában nem csak egy napra vásárolunk neki, azt ki kell porciózni és be kell gyömöszölni a fagyasztóba ...

- amúgy magunknak is vettünk húst, ha már ott voltunk, akkor több adagot (bocs, nem eszem sokat ebből a fajta kajából, de vega még mindig nem lettem, ez van ...), szóval azt is el kell valahová tenni, mert nem vagyok (túlzottan) finnyás, de a magától elinduló, szagos-zöldes húsfélékre nem gerjedek ...

- délelőtt lezavartam egy kis németórát is, nehogy hétvégére kiessek a gyakorlatból ...

- elvitték a tortácskát, amit tegnap legyártottam ...

- a piacon mellesleg pár kiló zöldséget is összeszedegettünk, a házi ételízesítőm sajna eléggé elfogyott, szóval ma az is feldolgozásra vár ...

- a héten megint elmaradtam pár nappal a hőmérséklet-takaróban, szeretném magam utol érni  - mondjuk, ez nem a munka, hanem az élvezet kategóriát erősíti ...

- kicsit nem ártana az olasz szókincsemet is felturbózni, mert már baromira idegesít, hogy képtelen vagyok egy épkézláb mondatot összerakni szóban, mert alapszavak hiányoznak és valahol az agyam hátsó fertályában, az iszap mélyére süllyedve passzívkodnak ... és ebben az sem vigasztal, hogy a szövegértéssel viszont sem olvasott, sem hallott formában nincs problémám ...

Szóval pihenünk, csak a szokásos pörgés, ... de lesz idő jógára, meg talán némi futás is belefér, sőt, reggel, kihasználva a pillanatnyi esőmentes időszakot, a teraszon kávéztunk nyugisan, nem egy kortyban lenyelve, nem a nyelvünket összeégetve, hanem csak úgy, ahogy kell ... közben meg ráérősen körözött felettünk egy ragadozó, a főváros (majdnem) közepén ... (A kép kissé életlen és sötét, mert mire ráközelítettem, már régen máshol keringett, de azért egy fotóm lett róla.)

Szóval itt a hétvége, a negyede lassan el is telik. Viszont a következő kicsit hosszabb lesz, ... és ott lehet, arra is jut idő, hogy süssek magamnak egy tortát, amiből én is ehetek, (miután kiszámolgattam, menynire vékony az a szelet, ami belefér mindenféle szempontból az étrendbe ... ) aztán jól megünnepeljük, hogy már majdnem fél évszázadig eljutottam. :)

... lassú szombat ...

... az úgy volt, hogy a pasik ma elmennek a Mátrába, nyírnak füvet, tesznek-vesznek a nagyinál a  nyaralóban, én meg itthon maradok, tanítok egy kicsit, aztán lefoglalom magam, míg ők hazaérnek.

Aztán az lett, hogy egyetlen órám se maradt szombatra, mert vagy dolgoznak, vagy nyaralnak. Ráadásul reggel felébredve a nyakam még mindig - sőt, egyre jobban - be volt állva ... szerintem sikerült pár nappal ezelőtt úgy rendesen elfeküdnöm, és ugyan kenegetem, de még nem igazán lépett a javulás útjára ... na szóval kicsit darabos mozgású voltam reggel.  Azért még megreggeliztettem a két kisebb pasit, a korelnök meg gyorsan bekente a hátamban sunyin becsomósodott izmot, mielőtt bepattantak a kocsiba és elhúztak a hegyekbe. 

Hoppy eléggé nyomatékosan a tudtomra adta, hogy neki aztán mindegy, fáj-e nekem valami, vagy nem, de igazán elmehetnénk egyet sétálni, így aztán összeszedtem a kakazacsit, pórázt, lakáskulcsot és nekivágtunk, mielőtt még olyan meleg lesz, hogy ráolvadunk az aszfaltra. Rám egyáltalán nem jellemző módon teljesen eseménytelenül tettük meg a telepkört, út közben összefutottunk néhány négy- és kétlábú ismerőssel, de ezen kívül semmi említésre méltó sem történt. 

Hazaérve Hoppy kilefetyelt a táljából vagy három liter vizet, én lefőztem a kávét, kivánszorogtam a teraszra, lezuttyantam a hinta(ágy)székbe és miközben kortyolgattam az életemhez nélkülözhetetlen nedűt, azon gondolkoztam, hol is kezdjem a napot. Mire végiggondoltam, mit is terveztem. el is ment a kedvem mindentől. Tehát a kávéscsészét be-, a hőmérséklettakarót kivittem és úgy döntöttem, az egy hetes lemaradásból (amit az ausztriai nyaralás alatt szedtem össze, mert oda nem cipeltem el az egész doboz fonalat, meg a készülő takarót) bepótolok valamennyit, közben meg erőt gyűjtök a tennivalókhoz. Hátha ...

Nos, ihletet nem kaptam, de a jógához kedvet igen. Tehát lesöpörtem, majd felmostam a teraszt, míg felszáradt, azért a mosógépet megetettem egy adag ruhával és aztán azzal a jóleső tudattal, hogy ma már csináltam valami hasznosat, leterítettem a jógaszőnyeget a teraszon, bekapcsoltam egy kis kelta zenét és elkezdtem ráhangolódni. Mindaddig jól is haladtam, amíg egy kicsit nedves orr oda nem nyomult az arcomhoz, izgatottan vizsgálódva, vajon azért fekszem-e mozdulatlanul hanyatt már jó ideje, mert pihenek, vagy már fel is dobtam a pacskert közben. Miután én vihogógörcsöt kaptam, mert csiklandozott a bajusza, ő meg meggyőződött róla, hogy még élek, elégedetten mellém heveredett, gondolom, abból a célból, nehogy megfázzak a hűvös teraszkövön. Szerencsére hamar tudatosult benne, hogy én már pedig mozogni fogok, ergo ő se maradhat nyugton, ha mellettem fekszik, úgyhogy nagyjából fél perc múlva el is vonult, egyedül hagyva engem az ászanákkal.

Mivel ráértem, nagyjából másfél órát rá is szántam a jógára, közben próbáltam a nyakamat, meg a hátamat is kilazítani, elenyésző sikerrel. A végén bevetettem a mindent felülmúló hullapózt, az örök kedvencet, hogy az elvégzett gyakorlatok után kiélvezhessem a hatást. Sikerült is teljesen ellazulni, ráadásul némi hűsítő vízpermethez is hozzájutottam, a program szerint éppen elinduló locsolórendszer jóvoltából. Ami ugyan a teraszt nem locsolja, de a szél pont annyira támadt fel, hogy felém is hozott kicsit a vízből.
A zuhanyt követően még éreztem némi lelkiismeret furdalást, amikor a konyhába érve végignéztem a szekrényen, de először sajnos az ebédemet kellett kimérnem, celebrálnom és elfogyasztanom, mert éppen itt volt az ideje, hogy újabb adag táplálékhoz juttassam a szervezetem. Így a konyhaszekrény takarítása halasztást szenvedett.

Közben a mosógép végzett a dolgával, a teraszon kiteregettem a ruhát, ennyi elég is volt, hogy érzékeljem, hogy nem szeretnék ma már ott ücsörögni, mert a hőmérséklet kezd megint túlzott magasságokba hágni. Ettől kellő lendületet kaptam, hogy bekapcsoljam a klímát, majd átlényegültem gumiemberbe és bekentem a lapockám alá is lenyúló kritikus területet az izomlazító és gyulladáscsökkentő csodakrémmel. Most pedig ülök a (kintihez képest) kellemesen hűvös nappaliban és azon gondolkozom, filmet, vagy inkább sorozatot nézzek-e. Elvégre néha kell egy lazább napot is tartani, vagy nem?