... bölcsülök, ... vagy valami olyasmi ...

... amikor 46, nyugalomban eltöltött év után a jobb felső bölcsességfogad úgy dönt, neki már uncsi odabent és kikukkant, hogy szemrevételezze, mi történik idekint, mindezt persze alattomban indítja, majd rákapcsol és a hirtelen zargatástól kicsit belobban az ínyed, majd megfájdul a fültöved és végül szájzárat is kapsz, hogy nagyjából egy centis résen tudod a kajakezdeményeket bepréselni a szádba és óvatos, kímélő mozdulatokkal rágsz mindent, a párod is öt milliméteres szeletekre vágja neked a sárgadinnyét, a kiskanállal is alig tudod a krumplipürét beadagolni, az ásítás is meglehetősen kemény korlátokba ütközik és amikor elmondanád, amit szeretnél, az egész kicsit úgy hangzik, mintha hirtelen logopédusra szorulnál, ... na akkor döntesz úgy, ha ez egyszer elmúlik, talán mégis felkeresed a csodatévő fogdokinéni rendelőjét és bevállalod, hogy kilakoltassa onnan azt a lusta bölcsességfogat végleg ... mert ugyan Tom Hardynak jól állt az a szájbigyusz, eléggé brutálisan is nézett ki benne, de te azért mégse, ... még ha a fejed lett is olyan kerek a jobboldali, enyhe mértékű dagadványtól, mint anno az övé a Batmanben, de azért hosszútávon tuti nem bírnád a ketrecet a szád előtt, vagyis beépítve ... és amúgy is imádsz beszélni ... de legalább már azt is tudod, mit jelent a szájzár ... :)

... a lengyel pápa szülőháza (2017.07.18.)

... Auschwitz után ránk fért egy kis levezetés, ezért Krakkóba visszafelé elkanyarodtunk Wadowice irányába.

Ebben  városkában született Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál pápa. A főtéren, a templom mellett található a szülőháza, amit szerettünk volna megnézni. 

Simán rátaláltunk egy parkolóra, a főtérre és a házra is, amelynek ajtajában egy szemüveges biztonsági őr ácsorgott. Az útikönyvben - aminek mentségére legyen mondva, hogy nem a legújabb kiadás, és ugye manapság napról-napra változnak a dolgok, a 10 év elég hosszú idő, hogy már ne pont úgy legyen minden, mint akkor - szóval az útikönyvben az állt, hogy a látogatás ingyenes, adományokat szívesen fogadnak és egyénileg is végig lehet menni a házban berendezett kiállításon.

A nagyobbik kispasi angolul megérdeklődte az ajtónállótól, bemehetnénk-e. Választ nem kaptunk, se angolul, se lengyelül, csak a napszemüvegében tükröződött vissza a meglehetősen döbbent arcunk egy darabig. Ácsorogtunk előtte tanácstalanul pár másodpercet, majd miután nem reagált, a pasik úgy döntöttek, valószínűleg elnyomta az álom az unalomtól, vagy éppen katatón állapotba került kínjában. Elfordulva a nem éppen kommunikatív őrtől, a kihelyezett tábla útmutatásai szerint ráleltünk a jegypénztárra. 
Kiderült, az ingyenes belépés már nem működik, ráadásul csak csoportosan lehet végigjárni a házat. A pénztárban ücsörgő hölgy el is mondta, mikor indulnak a csoportok. Három időpont volt még, egy lengyel, egy spanyol és egy olasz idegenvezetővel. Mivel a  lengyel nyelv totál rejtély számunkra, spanyolból sem tudunk egy-két szónál többet, maximum az olasz jöhetett volna még szóba, bár nem hiszem, hogy teljes egészében le tudtam volna fordítani a pasiknak mindent. Így aztán lemondtunk a házlátogatásról. Ücsörögtünk kicsit a térre kihelyezett padokon, ahol virágeső alatt élvezhettük az árnyékot.

És végül elindultunk visszafelé Krakkóba. Miután visszaértünk és mielőtt leroskadtunk volna az ágyakra, hogy rápihenhessünk a következő napra, megint csak tettünk egy kitérőt Oscar Schindler gyára felé, de megint nem volt szerencsénk. Most nem a belépők fogytak el, a múzeum aznap technikai okok miatt zárva volt. Kicsit kezdett olyan érzésem lenni, hogy valaki direkt nem akarja, hogy bejussunk. Pedig tényleg a szállásunk mellett volt és ha őszinte akarok lenni, az auschwitzi látogatás mellett ez volt a másik, amit nagyon szerettem volna látni. De erre még várnom kellett ...