Írország: The Neale - 6. nap: Kylemore Abbey

Reggel gyönyörű időre ébredtünk Grainne's cottage-ban és az ablakokon kinézve úgy tűnt, ez így is marad. Ráadásul bíztunk abban is, hogy Szent Patrik eléggé szeret bennünket ahhoz, hogy később se ázzunk el. 

Az utunk a Killary Fjord (írül: An Caoláire Rua, jelentése a "vörös fjord") mentén vezetett, amire igazából csak akkor döbbentünk rá, amikor már visszafelé mentünk. Pedig szerepelt egyébként a tervek között, csak reggel annyira a Kylemore Abbey-ba vezető útra összpontosítottunk, hogy csak a látványban gyönyörködtünk, de nem tudtuk, pontosan mi is a neve annak, amit látunk.

Az elárasztott völgy 16 kilométer hosszú és középen több, mint 42-45 méter mély. A Doo Lough, a Fekete tó 3 kilométer hosszú. Az 1845-49-es éhínség idején errefelé próbált 600 férfi, nő és gyerel elvergődni Delphi Lodge-ig, hogy élelmet kolduljanak. Üres kézzel kellett visszafordulniuk, a hazafelé vezető úton körülbelül négyszázan haltak meg  a szorosban. 

A Galway-től alig több, mint egy órányira található Kylemore Abbey Írország egyik legjelentősebb turisztikai látványossága. A Kylemore kastélyt az 1800-as évek végén építtette Mitchell Henry parlamenti képviselő, gazdag üzletember és liberális politikus. Felesége, Margaret iránti szerelme és szeretett Írországgal kapcsolatos reményei által inspirálva Henry egy olyan birtokot hozott létre, amely "a modern kor minden újításával" büszkélkedhet. A felvilágosult földbirtokos minden energiáját egy olyan birtokba fektette, amely megmutatja, mit lehet elérni Connemara távoli vadonjában. Ma a Kylemore apátság a bencés közösség tulajdona, akik 1920 óta élnek itt.

Bár Mitchell Henry Manchesterben született, büszkén hirdette, hogy az ereiben folyó vér minden cseppje ír. Mitchell egy gazdag, ír származású manchesteri gyapotkereskedő fia volt, képzett patológus és szemsebész. Harmincéves kora előtt sikeres Harley Street-i praxist vezetett, és úgy tudjuk, hogy ő volt a londoni Királyi Sebészkollégium egyik legfiatalabb előadója. Apja halálakor Mitchell örökölte a rendkívül sikeres családi vállalkozást, és az akkori Nagy-Britannia egyik leggazdagabb fiatalemberévé vált. Újonnan szerzett vagyona lehetővé tette számára, hogy megvásárolja a Kylemore Lodge-ot és felépítse a kastélyt, hogy változást és gazdasági növekedést hozzon a Connemara régióba, amelyet akkoriban éhínség, betegség és kétségbeesés sújtott. Az 1850-es évek elején Connemarában tett utazásaik során látta meg a pár a völgyben lévő vadászházat, amelyet Henry végül a feleségének vásárolt meg és építtetett át.

A kastély bejárata fölött egy faragott angyal őrködik. Az angyal kezében Margaret Henry családjának, a Down megyei Vaughanoknak a címere látható. A madarak pedig a Henryk reményét jelképezték, hogy Kylemore a családjuk "fészkelőhelye" lesz. Kylemore valóban idilli visszavonulást jelentett a londoni élet nyüzsgésétől, ahol még a nagyon gazdagok életét is megnehezítette az ipari korszak okozta szennyezett levegő. A James Franklin Fuller ír építész és Ussher Roberts mérnök által tervezett Kylemore a viktoriánus korszak minden újításával büszkélkedhetett. A kastélyban 33 hálószoba, (amelyek nagy részét a Henry család lakta, mivel az évek során 9 gyermekük született) 4 fürdőszoba, 4 nappali, bálterem, biliárdterem, könyvtár, dolgozószoba, tanulószoba, dohányzószoba, fegyverterem, különböző irodák és a háztartási személyzet lakhelyei, valamint kertek, sétányok és erdők voltak, amelyek végül 13 000 hektárnyi területet fedtek le, és alig több mint 18 000 fontba kerültek. Az építkezés során Connemarában először hallatszott dinamitrobbanás hangja, amikor a kastélyt gondosan "beillesztették" a hegyoldalba. Ezzel sikerült elérni a  pontos elhelyezést, ami a mai napig biztosítja a kastély ikonikus megjelenését, amely tökéletesen tükröződik a Lough Pollacappulban.

Margaret teljesen azonosult a vidéki hölgy szerepével, a helyiek nagyon szerették. Az utazások iránti szenvedélye és a szépség iránti érzéke tükröződött a pazar belső terekben, ahol olasz és ír kézművesek dolgoztak egymás mellett a "családi fészek" megteremtésén.

Sajnos az idilli élet nem tartott sokáig Henryék számára. 1874-ben, alig néhány évvel a kastély elkészülte után a Henry család elhagyta Kylemore-t, hogy Egyiptomba utazzon egy luxusnyaralásra. Margaret utazás közben megbetegedett, és két hét szenvedés után meghalt. 45 éves volt, legkisebb lánya, Violet pedig mindössze kétéves. Mitchellnek összetört a szíve. Margaret holttestét Kairóban gyönyörűen bebalzsamozták, mielőtt visszaszállították volna Kylemore-ba. A helyi hagyomány szerint Margaret egy üvegkoporsóban feküdt, amelyet az előcsarnok nagy lépcsője alatt helyeztek el, ahová a család és a környéken lakók egyaránt eljöttek, hogy leróják kegyeletüket. Egy olyan korban, amikor minden temetést otthon tartottak, ez nem volt olyan szokatlan, mint amilyennek elsőre nekünk tűnik. Idővel Margaret földi maradványait egy szerény, vörös téglából épült mauzóleumban helyezték el Kylemore erdejében. 

A családot ért tragédiák és Mitchell kemény munkája ellenére az élet Kylemore-ban minden bizonnyal nagyon fényűző volt. A fallal körülvett kertek gyümölcsök és zöldségek széles választékát kínálták, amelyek között olyan, a hétköznapi ír emberek számára elképzelhetetlen luxuscikkek is voltak, mint a szőlő, a nektarin, a dinnye, sőt még a banán is. A Kylemore-ban termesztett gyümölcsöket és zöldségeket gyakran felszolgálták Henryék londoni vacsorapartikon. A Kylemore tavaiban fogott lazacot káposztalevelekbe is lehetett csomagolni, és Londonba postázni, ahol újszerű kiegészítője volt az asztalnak. A jól felszerelt konyha mellett a Kylemore-nak több kamrája, jégháza, hal- és húsraktára, valamint sör- és borospincéje is volt. A lepárlószobát számtalan ötletes módon használták az élelmiszerek tartósítására és tárolására egész évben.

A kastély után elsétáltunk az egykori csónakház mellett, amelyből már sok nem maradt meg. Az invazív rododendron irtása során fedezték fel ezt az egykor gyönyörű csónakházat, amely a Henry család csónakjainak adott otthont. A csónakokat horgászatra vagy baráti kirándulásokra használták a Pollacappul-tavon. A csónakházat helyben bányászott kőből építették, vörös téglával burkolták és terrakotta cseréppel fedték. Egy hegyi patakot eltereltek, hogy a csónakházban folyamatosan friss víz folyjon, és így megakadályozzák az algásodást. A csónakház előtti kis tó egyfajta turlough, azaz vízgyűjtő terület, kicsi tó, amely nagy esőzések esetén megtelik, de napsütéses időben kiszárad.  

A tóparton nem kímélt bennünket a szél, az ég is el-elborult időnként, de szerencsére azért nem volt elviselhetetlenül rossz idő. Ráadásul a nap is sokszor előbukkant, így aztán tovább sétáltunk a templomig. Ezt a neogótikus stílusú miniatűr katedrálist Mitchell Henry építtette felesége, Margaret emlékére. A vízköpők a katedrálisépítészet klasszikus ismertetőjegyei, de itt angyali lények, amelyek a békességet hangsúlyozzák. A belső térben Írország négy tartományából származó márványt használtak: zöldet Connemarából, vöröset Corkból, feketét Kilkennyből és szürkét Armaghból.

1903-ban Mitchell Henry eladta Kylemore kastélyát a manchesteri hercegnek (William Angus Drogo Montague) és Manchester hercegnőjének, Helena Zimmermannak. Pazar életmódjukat a hercegnő gazdag apja, az amerikai üzletember, Eugene Zimmerman finanszírozta. A Connemara állambeli Kylemore-ba érkezve a házaspár nagyszabású felújításba kezdett. A helyiek elégedetlenek voltak a fejlesztésekkel, és úgy érezték, hogy a változtatásokkal meggyalázzák a közkedvelt Margaret Henry és szeretett Kylemore kastélya emlékét.
A Kylemore apátság a legrégebbi az ír bencés apátságok közül. Az apácák közössége, akik 1920 óta laknak itt, csaknem háromszáznegyven éves múltra tekint vissza. 

Az apácák eredetileg Ypres-ben működtették az iskolát és az apátságot, majd II. Jakab király kérésére 1688-ban Dublinba költöztek. Jakab 1690-es, a Boyne-i csatában elszenvedett vereségét követően azonban visszatértek Ypresbe. A közösség végül akkor hagyta el Ypres-t, amikor az apátságot az első világháború első napjaiban lerombolták. A közösség először Angliában, majd Wexfordban keresett menedéket, míg végül 1920 decemberében Kylemore-ban telepedett le.

Kylemore-ban az apácák újra megnyitották nemzetközi bentlakásos iskolájukat, és nappali iskolát hoztak létre a helyi lányok számára. Emellett farmot és vendégházat is üzemeltettek; a vendégházat egy 1959-es pusztító tűzvész után bezárták. 2010-ben a lányinternátust bezárták.
A katedrális után a kívánságkő sem maradhatott ki, gondoltam, miért is ne biztosítsam be magam egy extra kívánsággal. Cú Chulainn és Fionn Mc Cool Írország két legismertebb mitológiai hőse, akiket a helyi legendák óriásokként írnak le, akik a Connemara hegycsúcsain harcoltak egymással. Az óriások heves vérmérsékletűek voltak. Egy nap, egyik heves vitájuk során Cú Chulainn felkapott egy hatalmas követ, és Fionn McCool felé hajította. A kő épphogy elkerülte Fionn McCoolt, és szokatlan szögben landolt a Kylemore birtokon, ahol ma is fekszik. A kő alakja hasonlít a ruhák vasalásához használt hagyományos vasalóvasra, és a helyiek "Vasalókő" vagy "Simítóvas" néven ismerik. Ha valaki háttal áll a kőnek, kíván valamit, és háromszor dob egy kis kavicsot a kő fölött, a kívánsága teljesül. Pénzt kívánni balszerencsét hoz, de én nem is azt kívántam. 

Az utolsó tervezett állomásunk a birtok kertje volt, de ehhez vissza kellett sétálnunk teljesen a bejáratig, ahonnan busszal lehetett felmenni a kertig azoknak, akik már nem éreztek elég erőt magukban még egy kiadós sétához. Mi kezdtük megérezni az idáig megtett erőltetett menetek hatását, úgyhogy buszoztunk egyet.
A kert több részből áll, a dísznövények, a haszonnövények és az egzotikus virágok is elfértek a hatalmas területen. 

A Kylemore apátság viktoriánus korabeli fallal körülvett kertjét az 1800-as évek végén a kastéllyal együtt alakították ki. 21 fűtött üvegházzal büszkélkedhetett, ahol 40 kertész dolgozott. A viktoriánus korszakban Írországban épült egyik utolsó fallal körülvett kert a korszakhoz képest olyan fejlett volt, hogy pompáját a londoni Kew Gardenshez hasonlították. A főkertész lakában is jártunk, a ház a kert legmagasabb pontján áll, ahonnan jól szemmel tarthatta a dolgozókat.

A nagyjából 6 hektáros kertet egy gyönyörű hegyi patak választja ketté. A keleti felében található a formális virágoskert, az üvegházak, a főkertész háza és a kertészház. A nyugati részén található a zöldségeskert, a fűszernövénykert, a gyümölcsfák, a sziklakert és a gyógynövénykert. A kertet a nyugati kapun keresztül elhagyva egy fiatal a fiatal tölgyfákból álló ültetvény is látható, illetve van egy árnyékos páfránykert is, amely minden viktoriánus kert fontos eleme. volt.

Jó ideig bóklásztunk oda-vissza, el is fáradtunk, mire a buszhoz visszasétáltunk. Elvileg azt terveztük, hogy a szállásra visszafelé megállunk a Croagh Patrick (írül: Cruach Phádraig) lábánál és felsétálunk egy darabig. Amikor a parkolóban megálltunk, és megpillantottuk a keresztény zarándokok szent helyét, az összes vállalkozókedvünk elszállt és közösen úgy döntöttünk, ez a "zarándoklat" a következő alkalomra marad.