Írország: Cork / An Cóbh - 11. nap

 Cork (Corcaigh) Írország második legnagyobb városa Dublin után. A város a Lee folyó torkolatánál található, a 6. században itt alapított kolostort Szent Finbarr, amely köré kiépült a település. Az évszázadok alatt fosztogatták a vikingek, uralták klánok és megszállták a normannok. A vallásháborúk idején az angolellenes küzdelmek központjává vált. Cobh (An Cóbh), 1849 és 1920 között Queenstown néven ismert, tulajdonképpen Cork kikötője. Cobh-t 1849-ben Queenstownra nevezték át Viktória királynő érkezésének tiszteletére. 1921-ben, az Ír Szabad Állam megalakulásakor a neve újra Cobh-ra változott, az ír formájára. Mivel a Titanic 1912-ben hajózott ki, a legtöbb Titanichoz kapcsolódó történet Queenstownként említi a várost.

Az eredeti móló, ahol az utasok felszálltak a Titanicra, a történelmi hajóépítő ipar örökségét képezi, ahogy a White Star Line irodaház is, amelyben a Titanic múzeum működik. A hajóépítő ipar jelentős szerepet játszott a város életében, Cobh-hoz köthető az első, Írországból Angliába hajózó gőzhajó (1821) és az első olyan gőzhajó, amely átkelt az Atlanti óceánon 1838-ban, a Sirius, amely a Passage Westről indult.
Az RMS Lusitaniaról is Queenstownba szállították a kimentett túlélőket és a halottakat, miután egy német tengeralattjáró elsüllyesztette, miközben az Egyesült Államokból Liverpoolba tartott 1915. május 7-én.
  

Amikor odaértünk, még nem volt vészesen nagy a tömeg a jegyvásárlásnál, de így is kellett várnunk egy kicsit, a kikötőben nézelődve, míg bejutottunk az épületbe. 

Odabent némi bevezető ismertető után a látogatókra bízzák, milyen ütemben akarják végigjárni a kiállítást és mennyire részletesen érdekli őket a Titanic és utasai története. A belépőjegyek úgy néznek ki, mint a régi beszállókártyák, az egyik teremben meg lehet keresni a rajtuk szereplő utasokat, sőt, a kíváncsibb látogatók a részletesebb történetükkel is megismerkedhetnek. 
Rengeteg információ sűrűsödik a falakon, a videós ismertetőkben, nem is igazán lehet az összeset befogadni. Persze kifelé menet azért az ajándékboltból mindenféle emléket, könyvet, tájékoztató füzetecskét is magával vihet az, aki még a bent olvasottakkal sem elégszik meg.

A Titanic Experience Cobh középpontjában 123 férfi, nő és gyermek személyes története áll, akik 1912. április 11-én Cobh-ba (akkor Queenstown*) utaztak, hogy a New Yorkba tartó Titanic fedélzetére szálljanak. Négy nappal később az életükért küzdöttek a történelem egyik legtragikusabb tengeri katasztrófájában.

A múzeum után még felsétáltunk a dombra, egyrészt, hogy megnézzük a St Colman's katedrálist, másrészt, hogy felülről is láthassuk a színes házak sorát és a kikötőt.

A jelenlegi katedrális helyén 1769 óta állt egy kis templom, amelyet a hívek „Pro-Cathedral” néven ismertek. 1867-ben egy egyházmegyei építési bizottság úgy döntött, hogy új székesegyházat emelnek Cobhban, akkori nevén Queenstownban. Sokszor át- és újraépítették, a jelenlegi katedrális 65 méter hosszú, 37,5 méter széles, és a torony legmagasabb pontján 95,3 méter magas.

A toronyban található Írország egyetlen harangjátékja, amely 49 harangjával a legtöbb részből álló harangjáték a Brit-szigeteken, illetve Írország legnagyobb harangja, a St Colman nevű, 3,6 tonna súlyú harang. 1916-ban állították fel, majd 1998-ban restaurálták a harangjátékot.

Mivel erre a napra beterveztük még a Blarney Castle-t, tovább indultunk, hogy "sétáljunk kicsit a kastély parkjában" ... persze a "kicsiből" megint egy hosszabb bolyongás sikeredett, de ez már nem is igazán lepett meg bennünket.