Hópihe királykisasszony ...

... két éves lett.

Közben azért történt egy-két dolog:

- ifjonti hevében felásta a fél kertet, lerágta a ház sarkáról a szigetelést, a gyújtóshalmot, a tó körüli fakerítést, szaletlit, virágcserepet, dédelgetett magnóliát, plusz néhány apróbb ezt, meg azt, na és az idegeinkből egy jó vastag köteget, 

- ezért volt olyan pillanat, amikor minden szeretetünk ellenére úgy éreztük, nem fog működni az a bizonyos együttélés és majdnem odáig jutottunk, hogy másfelé kell szerencsét próbálnia,

- aztán - mivel nem igazán jellemző ránk, hogy feladjuk és egy utolsó esély nélkül lemondanánk valakiről, - Ő is megkapta a magáét és pár hónap tanulás után mind a gazda, mind pedig négylábúja okosabban, ügyesebben hagyták el az "iskolapadot",

- persze azóta is rendszeresen próbálkozik, hogy megszerezze - a szerinte neki járó - falkavezéri posztot, mi meg rendszeresen elmagyarázzuk neki, hogy az hely mégsem őt illeti, ... eme társasjátékkal jótékonyan felpezsdítjük az amúgy tuti unalomba fulladó hétköznapokat is, 

- dominanciáját így kénytelen kiélni a séta közbeni - szukára nem túl jellemző, szorgalmas jelölgetéssel, vagy a ház és a kert őrzésével, amely mély hangú, torokból jövő morgásban, illetve a kerítés hosszában végigfutó, őrjöngéses hörgésben nyilvánul meg, ráhozva ezzel a frászt minden arra járó, gyanútlan emberszabásúra, fajtatársra, galambra, katicára, hangyára és egyéb élőlényre, 

- hiába okosodás és komolyodás, a leggyakrabban használt, sógornő szerint némi identitásválságot is okozó beceneve napjainkig a "majom" megszólítás, amellyel valamennyi családtag kedveskedik neki időnként, amikor éppen előadja önmagát,

- és ugyan még mindig elhangzik néha-néha a "kolbász lesz belőled" ikonikussá vált formulája, de ezt már senki sem veszi komolyan, főleg Ő nem, aki szépsége teljes tudatában heverészik néha az általam hetek alatt megvarrt, direkt neki készített rongyszőnyegén, amikor úgy dönt, megtiszteli köreinket egy királynői látogatással és eltölt a szobában velünk némi időt, hogy alattvalói tudatosítani tudják a klasszikus verssorok igazságtartalmát:

"Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!"