... az ég ...

... a kék, a napsütés ... a szerencse, hogy van arra időd és lehetőséged, hogy kilépj a kertbe, és a tó partján, a még harmattól nedves füvön hanyatt fekve bámulhass fel arra a "nyári-kék", boldogságszínű égre, ... hallgathasd a kissé már agresszíven elszaporodott, lassan ritkításra szoruló nád susogását, ... farkasszemet nézz az ébredező, napfénytől meleg köveken napozgató "házi" gyíkkal, ... belefújj a pókhálóba, amit a kolónia egyik tagja a part és a nád között feszített ki, várva az arra tévedő vaksi bogarakat, ... majd hasra fordulva, percekig árgus szemekkel lesd a sekély vizet, hátha megpillantasz párat az idén kikelt, alig pár milliméteres kishalakból, remélve, hogy egyikük a Halkirálynő, vagy legalább valami kis hercegnőcske és meghallgatja az elsuttogott kívánságokat ... és végül heveny röhögőgörcsöt kapj, mert a közben melléd hasaló, nagyjából ötven kilós, filigrán kutyacsaj a füledbe szuszog, majd puszit nyom az arcodra, és jelentőségteljesen a füledbe dünnyög-morog, hogy végre menj vele is játszani egyet ... na ez (is) a boldogság ;)